bhik
Menü
 
Magunkról
 
Az íjászatról
 
Biztonsángi szabályok

Biztonsági szabályok!



1. Az íjászat mindig a kijelölt lőirányba történhet


2. A nyílvesszőt csak a céltábla illetve a lőirányba szabad az íjba helyezni / töltés /

3. Az íj feszítése is csak ebbe az irányba tehető meg

4. Oldást csak a céltábla irányába szabad megtenni

5. A cél tisztán látható legyen, ember és állat nem
tartózkodhat ott, még a veszélyes lőirányokban sem

6. Az oldás a következő vezényszavakra történhet:
céloz, feszít, old

7. A vesszők összeszedését csak a lövetést vezető, vagy az
általa megnevezett személy teheti meg

 

 

A fent leírtak be nem tartása a gyakorlás azonnali befejezését eredményezi!!

 
Az íjválasztásról

ismeretlen szerző

Az íjválasztásról


Melyik madár szebb? A héja vagy az ölyv? Melyik az ügyesebb vadász? A róka vagy a nyest? Mindegyik a maga területén a legjobb. Minden íjnak megvan a maga gazdája, akinek a kezében a legjobb lesz. Legalábbis a gazdája számára.

Nincs tehát legjobb íj. A jó íjat azonban mégis fel lehet ismerni. Az íjválasztásnál számos szempontot figyelembe kell vennünk.

kor és nem

Kicsiknek kicsi íj dukál. A húzóerő itt különösen fontos. Nem szabad erős íjat adni gyerekek kezébe, mert nemcsak hogy feleslegesen hamar elfáradnak és feladják, hanem egyoldalúan és fölöslegesen is terheljük őket. Íjat akkor adhatunk a gyerek kezébe, ha már képes arra, hogy az íj megfeszítéséhez szükséges sokféle mozdulatot összehangolja és megértse, érezze. Ez – többgyermekes gyakorló apaként tapasztalom - körülbelül 3-4 éves kor, de ekkor még messze van az önálló lövéstől, viszont már kivitelez egy-egy szép húzást a kicsi. Ötéves kor tájától már egész ügyes és önálló lesz a gyerek ebben is. Ebben a korban természetesen még véletlenül sem szabad erőltetni az íjászatot, inkább hagyni kell, hogy kedvére rohangáljon a drágán megvett íjjal – persze vesszők nélkül - és néha lőjön egyet apa vagy anya céltáblájára egy méterről. Ekkortájt 12-15 font húzóerő nagyon sokáig, évekig elég.

Nagyobb gyerekeknek és félkamaszoknak 25 font már nem árt, de egyes íjtípusokból a 30 font sem sok. A felügyelet minden korban fontos, mondhatnám, fontosabb, mint az íj. Az íj hivatalosan sporteszköz, de minden íjfeszítő tudja, hogy valójában egy igen hatékony fegyvert tart a kezében. A gyermekek ebbe még inkább beleélik magukat, de jobb, ha nem hagyjuk nekik kipróbálni ezt.

Íjban a hölgyek sem szoktak 30-35 font fölé menni, de ez sem ökölszabály. Bevallom őszintén, nem tudom a hölgyeknek mi a fontos igazán. Elég sok íjász hölgyet ismerek és a legkülönfélébb íjakkal lőnek.

Az igazság persze az, hogy legtöbbször nem ők maguk választják ki az első íjat, hanem az életük párja veszi meg nekik, gondos mérlegelések után. Pedig, megfigyeltem, hogy a Hölgyek bármilyen íjjal képesek jól lőni, mert valahogy nem zavarja őket az a sok külsőség, ami az igazi férfit a végletekig lebénítja és elvonja a figyelmünket magáról a lövésről. Mi férfiak pontosan tudjuk, hogy mitől ideális az íj és ezt el is várjuk az íjunktól. Amennyiben nem olyan, akkor képesek vagyunk katasztrofálisan lőni, csak hogy igazoljuk önmagunkat. A hölgyek viszont képesek látványosan nem törődni ezzel és ennek következtében mogyorófa íjjal és bükkfa tiplivel is kitűnően meglövik a célt. Egyesek valószínű a háztartási eszközök bármelyikével is képesek ugyanerre…csak még nem próbálták.

A Hölgyeknél valószínű különösen igaz: a jó íj az, amelyik tetszik.

fonterő

Erős embernek erős íjat! Azaz, mindenki a maga erejéhez mért íjat vegye meg. Kipróbálásnál nem szabad elfelejteni, hogy, amit a boltban egyszer sikerül kihúzni, azt a gyakorlás során százszor is ki kell tudni. Az íjászat lényege nem az erődemonstráció, hanem a cél meglövése. A versenyt általában nem az nyeri, akinek a legerősebb íja van.

A fonterő önmagában nem jellemzi az íjat. A fonterő a húzóerőt jelenti, azaz megtudjuk belőle, hogy mekkora erő kell ahhoz, hogy (általában) 28 colra kihúzzuk az íj húrját. Egyes esetekben, pl. Kassai íjaknál ez 30 colon van megadva vagy gyerekíjaknál 24 colon. Ennyi és nem több.

Amit nem tudunk meg belőle az az, hogy az íj ebből mennyit képes átadni a vesszőnek, vagyis a fonterő nem mutatja meg, hogy milyen hatékony az íjunk. Mérési eredmények alapján bizonyítható, hogy 10 font különbség esetén is előfordul, hogy a gyengébb íj gyorsabban indítja el a vesszőt, nagyobb energiát ad át. Az eredmény: ugyanolyan távolságon a vessző kevesebbet esik, a célzás könnyebb és biztosabb.

Vásárláskor mégis ez az egyetlen kiindulási adatunk, mert ezt a legkönnyebb megmérni, sőt, ez elég nagy biztonsággal előre kiszámítható a karok anyagából, hosszából, vastagságából stb.

Ugyanolyan íjból sem lesz a 10 fonttal erősebb ugyanannyival gyorsabb, mivel természetesen nem lineáris az összefüggés a húzóerő (a karban tárolt energia) és az energiaátadás között. Mégis, általában elmondható, hogy az átlag férfiember 40 fontot könnyedén megzaboláz, hölgyek valamivel kevesebbet, de a különbség nem lényeges, általában 5 font. Lovasíjászok gyengébb íjakkal is jól elvannak, mert ott a kezelhetőség jobban számít.

Vadászatra használt íjaknál alapfeltétel, hogy a húzóerő legalább az 50 fontot el kell érje. Újabb példája annak, hogy a törvényhozó a legkényelmesebben ellenőrizhető adathoz igyekszik nyúlni, ami nem a valósággal, hanem az adminisztrációval van kies összhangban. Nem is beszélve arról, hogy a törvényt olyan valakik alkották, akik nem vették a fáradtságot, hogy az íjak típusai között különbséget tegyenek.

hatékonyság, gyorsaság

Az a kívánatos íj, amelyik ugyanolyan fonterő mellett a legnagyobb kezdősebességet képes adni a vesszőnek (és még jól kezelhető marad).

Ezt a tulajdonságot számos összetevő határozza meg.

· a húzóerő
· az íj anyaga és annak rugalmassága
· a karok kialakítása, előfeszítettsége, burkolata
· a szarvak állásszöge, hossza, szélessége
· a felajzás magassága
· a kifutó kialakítása a markolaton
· a lehetséges húzáshossz

Ezek összhangja adja ki az íjat.

Az íj anyaga

Jelen pillanatban, az alapvető építéstechnika alapján háromféle tradicionális íjat különíthetünk el.

A legleterjedtebbek és legtöbbször a legolcsóbbak a műgyanta íjak. A kar anyaga tehát műanyag. Ezek legtöbbször bőrrel bevontak, így maga a kar anyaga nem látszik. Az íj paramétereit a felhasznált műgyanta tulajdonságai határozzák meg. Ezek az íjak igénytelenek, környezeti paraméterekre kevésbé érzékenyek, mindamellett jól használhatók, a műanyag érzés csak ritkán társul hozzájuk.

Egyel igényesebb kivitelezés a laminált íj. Ez az ősökhöz egy lépéssel közelebb van. Rendszerint (dupla) fa magra laminált műgyanta rétegeket jelent. A fa mag leginkább kőris és juhar szokott lenni, egzotikumok előfordulhatnak. A laminált rétegek sokfélék lehetnek, az egyszerű üvegszállal erősített gyantától a misztikus homályba burkolódzó TRH-ig minden. A laminátumok feladata, hogy az ínhoz és a szaruhoz hasonlóan az íj hátoldalán kifeszüljenek, míg a hasoldalán összetömörödjenek és oldáskor visszalökjék vagy -húzzák a kart eredeti helyzetébe. A fa mag általában csak a hordozó támaszték szerepét tölti be.

A legkifinomultabb hagyományőrzők számára elérhető az eredeti ín-fa-szaru rétegződésű, eredeti technikával és anyagokkal készült, kompozit íj. Az áruk nem sokban különbözik egy értékes régészeti leletétől, mondhatni eszmei a többi típushoz képest. Várható a csökkenés.

A drágaság oka az anyagigény. Az ilyen íj autentikus ragasztóanyaga a tokhal enyv. Nálunk a Vaskapu elkészülte óta nagyon kevés ilyet fogtak (a viza és a kecsege pl. tokhal féle), beszerzési helye jelenleg elsősorban a volt Szovjetunió országai. Kínában cápa úszóhólyagból is főznek ilyen ragasztót, úgy látszik a porcoshalak úszóhólyagja az ideális.

Az íj hasának szarulemezét megfelelő szarvból, tülökből kell kivágni. Jelenleg a legelérhetőbb a vízibivaly szarva, melyet szintén importálni kell. Természetesen más tülkök is megfelelőek. Érdekességképen megemlíthető, hogy a magyar szürkemarha tülke, ebben a tekintetben nem a legjobb alapanyag, de honfoglaló eleink valószínű nem is pont ezzel a fajtával bíbelődtek bejövetelükkor, ezt a fajtát vélhetően a kunok hozták be.

Az ín, szerencsére itthon is rendelkezésre áll. Legjobb a legalacsonyabb zsírtartalmú szarvasín, de más is megteszi. Az inakat általában a leghosszabb, csánkfeszítő inakból nyerik ki. Az inak előkészítése babra munka, zsírtalanítani kell őket, ki kell áztatni, szálakra bontani, felrakni stb.

Ezekkel az íjakkal több a kézimunka is, elkészítésüket nehezebb sablonossá varázsolni és az egyes fázisok is elég nagy hozzáértést és odafigyelést kívánnak.

Egyéb anyagok is előfordulnak. Ismeretségi körömben megfordult már féderlapból készült íj is, ijesztően hangzik, de gyakorlatilag elpusztíthatatlan. A műgyanta mellett kezd teret hódítani a karbon is, de egyenlőre, ára miatt a tradi kategóriában nem jellemző.

A karok bőrborítása sok íjnak hagyományos éke. Érzékeny anyagoknál indokolható, de minden esetben levesz az íj hatékonyságából. A borítatlan íjak között vannak a leghatékonyabb fegyverek (Szimeiszter tatár, Grózer TRH-k stb.)

előfeszítettség

Az előfeszítettség alatt a karok előrehajlását értjük az íj leajzott állapotában. Minél meredekebb a szög, azaz minél jobban előrehajlanak a karok, az íj annál inkább “C” alakú, tehát előfeszített. Az előfeszítettség következtében a karokban nagyobb energia tárolódhat, gyorsabb lesz az íj.

A túlzott előfeszítettség azt eredményezi, hogy a felajzásnál egy óvatlan mozdulattal könnyű kifordítani a kart. Rosszabb esetben ez oldáskor is bekövetkezhet. Tehát erősen előfeszített íj kezdőknek nem való. Felajzásukhoz indokolt az ajzószíj használata. Az előfeszítettség maximális mértékét a felhasznált anyag és annak vastagsága is meghatározza. Egyes íjak annyira ki vannak hegyezve, hogy bizonyos fonterő felett az anyagfeszültségek miatt garantált a rövid élettartamuk.

A mai gyártók rendszerint biztonsági formákra törekszenek, az előfeszítettség mértéke, egy-két kivételtől eltekintve csekély. A régi íjkészítők azonban erősen előfeszített íjakat készítettek, egyes típusok (török, kipcsak) szinte karikába hajlottak leajzáskor.

a felajzás magassága

A felajzás magassága a markolat belső oldala és a húr távolsága felajzott íjnál. Jelentőssége többféle. Minél közelebb van a markolat a húrhoz, elvileg annál tovább húzható az íj, annál több energia tárolható benne és annál tovább képes a húr maga előtt tolni a vesszőt gyorsításkor. Ez azonban csak akkor igaz, ha az íj végig gyorsul, különben a vessző még az előtt elhagyja a húrt, hogy az visszatérne eredeti magasságába.

A másik jelentőssége, hogy a szükséges vessző hossza ezzel a holt távolsággal rövidebb lehet, amennyiben az előfeszítettség megfelelő. A rövidebb vessző rendszerint merevebb és könnyebb is lehet, tehát gyorsabb és pontosabb. A markolat és a húr távolságának csökkentését a markolat hátra helyezésével lehet elérni, pl. a valódi kettős halmot mutató íjak esetében ilyesmi a helyzet.

a szarvak

A szarvak a pusztai íjak hatékonyságának forrása. A szkíták apró íjára hogyan került a későbbiekben szarv, én nem tudom. Az viszont bizonyos, hogy a pusztai íjakat elsősorban lovas népek használták, lovon pedig a nagy méret nem előnyös. A szarv éppen azt teszi lehetővé, hogy a plusz erőkart biztosítva, kisebb mérettel is ugyanolyan hatékony lehet az íj, mint az embermagas hosszúíjak vagy botíjak.

A szarv mérete és szöge meghatározza az íj paramétereit és az előfeszítettség mértékétől függően megadja a felajzott íj formáját is. A szarv úgy viselkedik, mint egy emelő. Húzáskor fokozatosan hátra feszül, majd oldáskor előrebólint és plusz gyorsítást ad az íjnak. Szerencsés esetben, a kihúzás végén hasonló hatás lép fel, mint a csigás íjak excenterénél, még ha nem is olyan kifejezett.

A szarv akkor jó, ha minél könnyebb és vékonyabb, hogy ne lassítsa az íjat, az energia ne a szarv mozgatására fordítódjon. A túl széles szarv, a beakasztott fülek fölösleges feszülése miatt, lassítja a húrt az eredeti helyzetbe való visszatérésben. Rosszul tervezett íjaknál előfordul, hogy a vessző sokkal előbb elhagyja a húrt, mint, ahogy a húr (és a szarv meg a kar) az eredeti helyzetébe visszatérne, azaz a gyorsítás utolsó fázisában valami lelassítja a visszatérést és az íj nem képes átadni a karokban tárolt energiát.

Előfordul az is, hogy az amúgy jó szarvállású íjhoz túl szűk füllel ellátott húrt alkalmazunk, mely a szarv hátuljában túl korán megakadva eleve nem engedi, hogy a szarv teljes úton munkát végezzen. Nagyobb füllel ellátott húr sok esetben segíthet ezen. Vigyázni kell, mert a túl nagy fül előidézheti azt, hogy a húr előre lecsúszik a szarvról és az íj súlyosan károsodhat.

Erősen előre bólintó szarvaknál vagy nagyon előfeszített íjakon húrnyerget alkalmaznak, ami a szarv hátsó oldalán, középen megvezeti a húrt, nem engedi azt a karok mellett előre csúszni és az íjat kifordulni. Közös megegyezés alapján külön kategória a húrzsámoly, amelynek a feladata, hogy pl. az eredeti kínai és mongol íjakon a külön fülekből és húrból összecsomózott íjhúr csomóját a szarv tövénél alátámassza, óvva az íjat a csomó ostromától. Ilyen íjakon nem is feltétel az előre bólintó szarv.

A szarvak oldalát néha szaruval vagy csontlapokkal erősítik. Ez vékony szarvaknál indokolt lehet, azonban legtöbbször csak díszítő elem.

a kifutó

A kifutó az íjak markolatán elhelyezett kis támaszték, mely alátámasztja a vesszőt anélkül, hogy kézzel hozzá kellene érnünk. Állandó, biztos kifutást biztosít. Ez a kis eszköz pusztai íjakon tilos. Azért mégis előfordul, de nem támogatandó!

A rövid előzmények után hozzá kell tenni, hogy szokás a markolatra csont, szaru (már poncolt fémet is láttam) betétet rakni. Ezek azonban nem emelkednek ki a markolat síkjából. Amennyiben mégis kiemelkednek nagyon fontos, hogy ne legyen rajtuk semmilyen perem (sajnos ilyet is látni), mert az szét fogja vágni a vesszők bandázsolását. Ezek legfőbb értelme, hogy a kifutó vesszőnél keményebbek és a vessző így nem koptatja a szépen polírozott fát. Állítólag a kifutás is gyorsabb rajta, melyet nemes egyszerűséggel marketingnek mondhatunk. A sima lakkon épp olyan gyors, nem is beszélve arról, hogy ezek a lapok gyakran maguk is a lakkréteg alatt vannak.

A kifutásnál az azért lényeges, hogy ne a markolat bandázsolásán fusson ki a vessző. Annak egy vége lehet csak, elkopik a bandázs. Ezen felül, a bandázs tényleg lassítja a vesszőt.

húzáshossz

Nagyon fontos kérdés! a készítők mindig megadják, hogy milyen hosszon húzhatjuk ki az íjat a károsodás veszélye nélkül. A saját húzáshosszát mindenki megmérheti íj nélkül is. Kinyújtja az íjtartó kezét és a másikkal úgy tesz, mintha maximumot húzna, és valaki megméri a távolságot a két keze között. Ennél rövidebben húzható íjat senki ne vegyen magának.

A különböző húzásmódok húzáshossza is eltér. Kezdők jó, ha tudják, hogy a mediterrán húzás valamivel rövidebb, mint a mongol. Ezen kívül sokféle ponthoz lehet húzni, kinek-kinek ízlése szerint. Állhoz, orrhoz, archoz, vállhoz, mellhez, (kisgyermekek fülhöz).

Az íjak jellegzetes tulajdonsága a felkeményedés, mely a húzáshosszal összefügg. Az íj felkeményedése exponenciális és fokozatos kifeszítésnél eljut egy olyan pontra, ahol azt mondjuk, hogy fal van az íjban. Innen továbbhúzni már csak aránytalanul nagy energia árán lehet egész a törésig.

Az íjak fonterejét többnyire 28 colon adják, meg. A legtöbb ember pusztai íjával azonban ennél többet húz. A 28 colon 40 fontos íj extrém esetben akár 50 fontossá is válhat 31-32 colon. Az a jó íj, aminek a felkeményedése a hasznos húzáshosszon viszonylag folyamatos és csak a húzáshosszunkon túl ugrik meg hirtelen. Nincs kellemetlenebb, mint falig húzni egy íjat, amikor érezzük, hogy jó volna még egy col.

 

A merevszarvú íjak felajzása

Első pont – alapok

(Aki alapból tudja, hogyan kell, az ugorjon a második pontra)

Jobbkezesek: ragadja meg mindenki az íj egyik szarvának tövét a jobb kezével és tartsa maga előtt úgy, hogy a szarv hegye nagyjából kifelé (jobb felé) mutasson. Másik kezével, mely a bal (nem árt előre tisztázni), ragadja meg a húr egyik fülét, míg a másik fül az íj alsó szarvába legyen biztonságosan beakasztva. A húrfül és a szarv legyen nagyjából egy magasságban előttünk, kéz enyhén behajlítva, mellmagasságban. Ekkor az íj és a húr nagyjából “V” alakot formáz előttünk. Eddig jó.

Most lépjünk jobb lábbal át a “V”-n. Innentől már adja magát a helyzet. Az alsó szarvat illesszük a bal lábszárunkhoz, melyre a szarv szépen ráhajlik. Az íj épsége érdekében nagyon ügyeljünk, hogy se most, se később ne nyomódhasson a szarv vége a földhöz. A markolatot támasszuk meg a combunk vagy fenekünk mögött, ne felejtsük el feszesen tartani a húrt, és határozottan, sőt bátran, feszítsük előre a felső szarvat. Közelítsük a húrfült és a húrakasztót, majd akasszuk be. Legyünk határozottak és ne féljünk előre feszíteni a kart, mivel az íjat feszítéskor is ebbe az irányba húzzuk, csak sokkal jobban.

Mielőtt megnyugodva elengednénk magunkat, ellenőrizzük, hogy az alsó szarvon is beakadva maradt a húrfül, különben az íjjal együtt csúnyán járhatunk. Ha minden rendben, akkor lépjünk ki az íjból, ellenőrizzük a húrfüleket és húzzuk meg egyszer-kétszer a húrt.

Balkezesek: fentiek csak fordítva.

Második pont – nem mellékes mellékesek

1. A felajzásnál ügyelni kell a szimmetriára. Fontos, hogy az íjat a markolatnál támasszuk alá és a két kart egyformán terheljük. Gyakori hiba, hogy a markolat alatt támasztják alá az íjakat. Ez azért hibás, mert a legtöbben hajlamosak az íjat felajzáskor mindig ugyanúgy megragadni, azaz lesz az íjnak egy állandó felső és egy állandó alsó vége. Évek során át így felajzott íj egyoldalúan terhelődik és végső soron eldeformálódik. Rosszabb esetben (pl. Szimeiszter tatár) meg is roppanthatjuk a csoda érzékenyre faragott jószágot és az aznapi edzésünk, tanulsággal együtt nettó 30 rugó volt…

2. Felajzást követően nem illik nyakló nélkül lődözni kezdeni. Először is ellenőrizzük, hogy a húr szépen és középpontosan fekszik-e fel a szarvakon. Nem csúszott-e az egyik oldal felé vagy nem akadt-e ki a nyeregből. A Grózer féle Felnőtt szkítánál vagy a magyar alap C esetén pl. fontos, hogy középre beállítsuk a húrfület a szarv hátsó oldalán. Ezt elmulasztva, az aznapi edzés minden lövésnél félre fogja húzni a szarvat. Az ilyen igénybevételre pedig az íjak nem számítanak.

3. Egyes íjak, de főleg az erősen C alakúak, mint amilyen a TRH török, imádnak jojózni, azaz a markolatot szilárdan tartva, könnyű a húrt vertikálisan fel-le rángatni, miközben a szarvak okosan bólogatnak egymásnak. Az ilyen íjakat, szabályos felajzást követően emeljük szemünk elé és oldalról vizsgáljuk meg a két kar ívének szimmetriáját. Könnyed, de határozott mozdulatokkal korrigáljuk a csálé helyzetet, majd egyszer-kétszer megfeszítve az íjat, ellenőrizzük újra. Ha ekkor szimmetrikusak az ívek, akkor máris használhatjuk az íjat.

A jó vessző kiválasztásához...

Mi kell a jó lövéshez? Sok-sok gyakorlás….és jó, összhangban lévő felszerelés! A vesszőid soha ne legyenek szedett-vedett darabok! Egy elméletben rögzített íjból kilőve csak az azonos paraméterű vesszők szállnak majd ugyanabba a pontba (ha szerencséd van). A lövés gyakorlása főleg az azonos mozdulatsor reflex szintű beidegzését jelenti. A jó íjász természetesen ösztönből kompenzál, de ez a képesség lassan jön össze. Kezdetben és azután mindig sokat segít rajtad, ha a vesszőid nem nehezítik meg a lövést és a jó eredmény elérését.



A vessző és az íj harmóniája



Régóta ismert alaptétel, hogy minden íjhoz és feladathoz más vessző az ideális. Ehhez képest a hagyományőrző íjászok tömege a mai napig elhanyagolja ezt az ügyet.

A vesszőválasztás persze nem egyszerű és ritkán akad mód arra, hogy valóban sok típussal kipróbálhassuk az íjunkat. Az íj fontereje önmagában a vesszőválasztáshoz sem ad sok segítséget, sokkal többet számít a gyorsítása és a húzáshossza. A fonterő egyáltalán nem azt mutatja, hogy az íj mekkora energiát képes átadni a vesszőnek, hanem legelsősorban azt, hogy milyen baromi nehéz kihúzni a jószágot 28 colra….Ennek fényében a fonterő/vesszőmerevség táblázatok csak irányadók, de nem az abszolút igazságot tükrözik.

Hosszra nyilván legalább akkora vesszőt kell beszerezni, amelyik köpűje (a hegy szoknyája) az íj maximális húzáshosszán éppen érinti a markolat elejét. Ennél rövidebb vessző veszélyes, mert véletlenül berántva a markolat mögé és ott elengedve szét fog hasadni és éles szilánkok formájában szétkartácsolja a karunkat, szemünket illetve körülöttünk álló, bámuló klubtársainkat.

Ennél hosszabb vessző többnyire értelmetlen. A vessző hossza és merevsége azonos átmérő mellett erősen romló arányban van.

A jó vessző tehát merev, mert így az energia elsősorban az egyenes vonalú mozgásra fordítódik és nem a rugózásra, legyezésre és más furfangos műrepülő elemekre.

A jó vessző könnyű. Ez így önmagában nem áll meg, mert a könnyű vessző csak annyira lehet könnyű, amit az íjhoz szükséges merevség megenged. A favessző tömegét rendszerint az átmérő csökkentésével lehet lefaragni. Az viszont a merevség rovására megy. Újabban sokan tervezik az üreges vagy töltelékes favessző megépítését, mely egyszerre mereve és habkönnyű. Epedve várjuk a végkifejletet…

Ma már van olyan készítő, akinél grammra egyforma tömegű favesszőket rendelhetsz. Ez nem kis feladat a készítőnek, viszont hatalmas előny lehet a versenyzőknek.

A jó vessző sima és egyenes. Bár ez egyértelmű, azért nem árt meggyőződni róla, amikor vásárolunk. Görbe vessző görbe utakon jár. A szálkás, dörzsi vessző pedig fájdalmas és ócska légellenállási tényezőkkel bír. Óvatos hírek szerint, várható olyan vesszők megjelenése, ahol a toll gerince a vesszőtestbe simul. Hű! Nem kell majd bandázs sem! Azok lesznek ám a sima vesszők!

A vessző súlypontja. Ebben nehéz lesz dűlőre jutni, bár a repülésnél a közép a legszerencsésebb, így sem orron sem tollon nem jár a vessző. Elvileg. Csakhogy a repülési tulajdonságot befolyásolják a tollak is.

A tollak felhelyezése. A toll a vesszőn csakis repülő madarak egyoldali evezőtollából legyen. Csökevényes piaci kínálatban a pulyka az egyetlen racionálisan fellelhető toll. Az viszont a szivárvány minden színében. A tollaknak van természetes görbülete, dőlése, ezek a vesszőn mindig egy irányba nézzenek. A vesszőt hátulról megszemlélve ez rögtön látszik, akár a szélkeréken. Röpülés közben a vessző így menetet vág a levegőben, mely a huzagoláshoz hasonlóan segíti az egyenes röpülést. Igénytelen készítőnél előfordul össze-vissza, szembefordulva felragasztott toll. Az ilyen kerülendő!

A tollak rendszerint 120 fokban osztottak, tehát három van egy vesszőn. Ebből egy merőlegesen áll a nock hasítékára, ez a vezértoll. Szerencsés, ha ez más színű, mintájú mint a többi, mert megkönnyíti a vessző helyes felrakását a húrra. Lovasíjászoknál ez mindegy, mert nem a vesszőt kell bámulni a töltésnél, azok már előre beforgatva várják a sorsukat. Különleges megoldások léteznek. Van négytollú vessző, 120, 60,120, 60 fokban felragasztva, ha jól tudom, melynek előnye, hogy mindegy hogyan kerül a húrra, nincs vezértoll. Az ára egy tollal eleve drágább, a hibalehetőség a rossz repülésre negyedével több, talán a lovasíjászok megszeretik, talán….

A toll formája. Az őszinte válasz: “tök mindegy”. Legalábbis a tradicionális íjak esetében. A mérete inkább befolyásolja a repülési tulajdonságokat. A nagyobb felületű, vagyis nagyobb méretű toll lassít, viszont jobban irányban tartja a vesszőt. Rövid távú, gyors lövésnél jobb a kicsi toll. Lovasíjászoknak kifejezetten a keskeny, kicsi tollazás az ideális, könnyebb összefogni. Ők figyeljenek arra, hogy a tollazás ne kerüljön nagyon hátra a nock felé, mert úgy nehezebb a töltés.

Különleges tollazások, különleges feladathoz a flu-flu tollak. Ezek a borzas vesszők légi célok, azaz korongok és repülő vad (mely természetesen nem legális, ejnye!) leküzdésére valók. Elvük, hogy a vessző felfelé lőve, mellélövés esetén sem megy a világ végéig, hanem 20-30 méteren belül lefékezi a kinyíló toll és leesik (általában a szomszédba).

A nock. Kétféle lehetőség van: a test anyagából kifaragott nock, vagy szerelt nock. Az utóbbi anyaga tetszőleges, de általában műanyag. A szerelt nock előnye, hogy a vessző fenékbe lövése esetén cserélhető. A faragott nocknak nincs különös előnye, talán szebb, hagyományosabb, de a szerelt szaru nock még szebb, csak legyen aki megfizeti…A nock a lovasíjászok gyorstöltésének egyik cudar ellensége.

Aki lovasíjász, az ügyeljen arra, hogy a nock a húrra nagyon könnyen felpattintható legyen. Jó módszerek: a faragott nock átalakítása ék alakú bemélyedésre, a szerelt nock pofáinak fogóval való gyötrése, amíg kecsesen kifelé nem hajlanak, mint a kacsa tolla. Kifejezetten lovasíjász nock egyenlőre nincs…

A bandázs. Célja a toll és a kezünk élettartamának növelése. Enélkül a toll hamar leválna a vesszőtestről és a tollgerinc hasogatná baba bőrünket. Legyen igényes, lehetőleg lakkozással vagy ragasztóval erősített, erős bandázscérnával megoldva. Celluxos, szigszalagos vesszők koronglövésre valók, ahol úgyis hamar eltörnek…

A vessző felületkezelése. A lakkozás előfordul, de leggyakoribb a natúr pálca. Minden lakkozás többletsúlyt jelent. A színes vessző előnye, hogy hamarabb meglesz a gazban, mint a földszínű társa. De ezt ne higgyétek el…a vesszők köztudottan úgy fúrják be magukat a fűbe, hogy a színes részük sosem látszik ki…

A hegy. A hegy adja a vessző egyensúlyát, nem kevésbé ettől áll bele a céltáblába. Az alakja majdnem mindegy. A csepp forma szép, de nehezebben jön ki a célból, sőt esetenként benne is marad. Ennek megelőzésére minden hegy legyen jól felragasztva! A gyártóknál a pillanatragasztó az elterjedt. A fatest összeszáradása esetén (mely egyben a ritka használatra is utal!) a hegy egy idő után könnyen leválik és odalesz. Aki nem bízik a gyártójában, az otthon, gázláng fölött óvatosan melegítve le tudja húzni a hegyet és vissza tudja ragasztani valami brutális ragasztóval, pl. UV Rapiddal. A hegy mérete passzoljon a testhez, a köpű semmiképp se legyen szélesebb, mint az átmérő, mert a vesszőfogóban megint csak bennmaradhat.

A hegy házi felrakásához, a központosítás miatt elengedhetetlen a hegyfaragó használata. A hegyek anyaga lehet réz, alumínium, acél. Kovácsolt hegyek hozzáférhetők, de az áruk és súlyuk miatt nem célszerű a használatuk, legfeljebb bemutatón vagy dísznek.

A köpű belső palástja többnyire kúp alakú, de létezik olyan hegy, amelyik hengeres és menetes szoknyájú. Az utóbbiak előnye, hogy könnyebb központosan feltenni a vesszőkre és akár a hegyfaragó is szükségtelen.


Összefoglaló


A vesszőt tehát számos tulajdonsága alapján mindig az adott íjhoz válasszuk ki! Ne sajnáljuk kipróbálni, melyikkel a legjobb a lövés számunkra. Jól megválasztott vesszőkészlettel a legtöbb távolságról egy pontba tudunk lőni. A vessző esése 25-30 méteren is elfogadható vagy egyenesen minimális. A jó vessző tehát könnyű és merev, íjunkhoz és húzáshosszunkhoz illik. Az általam forgalmazott íjakhoz megpróbálom a megfelelő vesszőt is megajánlani, de a szubjektív érzet mindenkinél kihozhat mást is.

Kísérletezzünk a különleges vesszőkkel, ma már hozzáférhető ragasztott és kúpos vessző is, mindkettőről jó hírek érkeznek.

Egyszerre legalább 10 egyforma vesszőnk legyen. Gyakorlásnál kerüljük azt, hogy mind a tízzel ugyanarra a célra lövünk. Versenyen legtöbbször 1-3 lövésünk van, ennél többet egy pontba lőni nem érdemes, mert nem fejleszti a célzást, viszont jó eséllyel ellőjük a saját vesszőink egyikét.

Nem javaslom, hogy más, olcsóbb vesszőkkel gyakoroljunk, mint amivel versenyen lőnénk. Más típusú vesszővel másképp fog lőni az íjunk.

Az olcsó vesszők jogosultsága a koronglövésben van. Egy jól eltalált korong mindig pont úgy esik le, hogy derékba töri a vesszőt.

Aki ritkán akar vesszőt venni, az beszerez vagy csinál egy jó vesszőfogót. A vesszők rosszul tűrik a fába, kőbe és fémbe csapódást.

 

Az íjak karbantartása



A három készítési mód, műgyanta, laminált és szaru-ín kompozit, mind mást kíván a gazdájától.

A műgyanta íjakkal a legegyszerűbb a helyzet. Ezekkel gyakorlatilag semmi dolgunk nincsen. Karjuk többnyire bőrrel borított, ezt a bőrt ápolgathatjuk a megfelelő szerrel. Arra vigyázzunk, hogy csak olyannal, ami a műgyantát nem károsíthatja. A markolat és a szarv farészeit is érdemes néha beviaszolni faápoló, bútorápoló szerrel, főleg, ha sokat éri nedvesség az íjat.

Minden íjat óvjunk a túlzott hőtől. Nyáron kocsi ablakában felejtett, fekete vászonba csomagolt íjat előbb tegyük hűvös helyre, hagyjuk lehűlni és csak utána ajzuk fel. Ezt és a maximális húzáshosszat betartva ezek az íjak sokáig tartanak, gyakorlatilag a műanyag elöregedésével ér véget földi pályafutásuk.

A laminált íjak igényesebbek. Ezek fa magja szerves anyag és mint olyan ráadásul elég jó nedvszívó. Amelyik íjon sok farészt látunk kikandikálni, a karok szegélyét, a szarvakat és a markolatot nedves időben való használat előtt célszerű valamilyen víztaszító anyaggal lekezelni.

Ez lehet szilikon spré, viasz, szalonnabőr, bármi, amitől nem lesz túlságosan csúszós a markolat. A felnedvesedő faréteg előbb-utóbb el fogja engedni a ragasztást és vetemedhet is! Itt is vigyázzunk, hogy a szer ne oldja a műgyantát.

A csúnyán összekarcolt fa- és csontfelületek a markolaton újra-polírozhatók. Ehhez használjunk nagyon finom (1000-es) polírpapírt vagy horzsakő-lisztet, durva sérüléseknél kezdjük erősebb (pl. 400-as) csiszolópapírral és fokozatosan haladjunk a finom felé. Figyelem: fát csak szálirányban szabad csiszolni! Aki ilyet még nem csinált, először próbálja ki magát máson: antik szekrényen, szomszéd autóján és csak utána vesse magát az íjra.

Összekarcolt lakkozott felület ugyanígy javítható, a megcsiszolt felületre híg és kevés lakkot használjunk, várjuk meg a száradást, csiszoljuk újra. Több réteg lakk, mindig alácsiszolva az eredetivel megegyező felületet ad. Kezdők először ezt is az asztallapon kísérletezzék ki!

Az elkoszolódott, összekarcolódott bőr is tisztára és simára csiszolható, ha már minden más tiszítási módszernek ellenállt. Itt azonban nagyon finoman és óvatosan kell csiszolni, mert a bőr valamivel hamarabb elfogy, mint a fa. Legjobb, ha csak a kosz jön le és az alá nem megyünk. A bőrbe ivódott kosz (vér, humusz, izzadtság) nem fog így kijönni.

A szaru íjak a leghálásabbak, legszerethetőbbek. Ezek időjárás érzékenyek, nedves időtől óvjuk őket, esős, őszi versenyre ne vigyük el (a hadjáratok ideje amúgy is a tavasz és a nyár). Akinek ilyen íja van, az vigyázni is fog rá, ha másért nem, hát az ára miatt...

A húrt méhviasszal célszerű átdörzsölni. Ez megóvja a húrt a kiszöszösödéstől. A műveletet úgy érdemes végezni, hogy először átkenjük a húrt a viasszal, majd egy darab bőrrel vagy vastag ronggyal jó szorosra fogva átdörzsöljük a húrt, hogy a viasz megolvadva, egyenletesen bejusson a szálak közé.

Az igazán gyors íjak húrfülét be lehet tekerni teflonszalaggal a kisebb ellenállás eléréséhez. Ugyanígy lehet tefloncsikot ragasztani a vessző kifutásának helyére. Ez a markolat felületét is óvja a kikopás ellen.

A favesszők, főleg a natúr vesszők felületét érdemes néha letisztítani és lenolajos ruhával átdörzsölni.

Aki mindezt végigcsinálja, az igazán szereti és megbecsüli az íját, aki nem, az meg pont olyan trehány, mint jómagam...

 

 

 
Az előadásokhoz kapcsolódó anyagok
 
Céljaink
  • A balmazújvárosi íjászat megszervezése
  • Az íjászat, mint aktív szabadidős tevékenység népszerűsítése fiatalok és családok körében
  • Előadások tartása, szervezése honfoglaló eleink kultúrájáról, életéről
  • Kézműves foglalkozások tartása, szervezése, ahol a fiatalok megismerkedhetnek a régi mesterségekkel és maguk készíthetik el felszerelésüket (bőrözés, nemezelés, korongozás,vesszőfonás stb.)
  • Gyakorlópálya és bemutatóhely kialakítása az ún. Lődomb területén
  • Kinti kemence és kemencés veremház építése
  • Közös főzések korabeli és hagyományos receptek alapján
  • Táncház
  • Lehetőség és igény szerint kirándulások szervezése magyar történelmi helyszínekre
  • Ősi műveltségünk felelevenítése, gyakorlása (tűzgyújtás, növény- és állatismeret, csillagászat, stb.)
 
Idevágó oldalak
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Munkálataink
 
Torokének
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre